A forrás nem autentikus, mindössze annyi történt, hogy a kínai gyorsétteremben rendszeresen rendelt barna zöldséges tésztát szerettem volna otthon is elkészíteni, és ehhez az ízlelés, illetve az alapos szemrevételezés során szerzett saját tapasztalatok mellett gyűjtöttem némi internetes háttérinformáció is, majd összeraktam a receptet, amit a főzés során kicsit még tovább finomítottam.
Ez számomra úgymond az alaprecept, amit különféle fűszerekkel és alapanyagokkal ízlés szerint tovább lehet – és kell is – alakítani, gazdagítani. A gyerekeim viszont csak így szeretik, és mindenféle pluszt kizsűriznek belőle. Így viszont mindig „tíz pontos” értékelést kap, és még mindig ott a lehetőség, hogy az ő adagjaikat félretéve a felnőttekén kicsit tovább dolgozzak. Én például szeretem, ha kicsit csíp, ezért megy bele mozsárban őrölt chilipaprika, egy diónyi reszelt gyömbér, esetleg valamilyen citruslé, hogy a savanykás ízvilág is belekerüljön. Ami az alapanyagokat illeti, szívesen teszek bele gombát – akár frisset, akár szárítottat –, vékonyra felszeletelt kápia- vagy kaliforniai paprikát, újhagymát, fekete- vagy fehérretket, mikor éppen mi van kéznél. Jól mutat rajta egy evőkanál pirított szezámmag is. És természetesen amellett, hogy önálló ételként megállja a helyét, köretnek is tökéletes. Az apró csíkokra vágott húst ilyenkor szintén a wokban készítem el, még a zöldségek megpirítása előtt, és a végén, a tésztával együtt melegítem össze.
• 250 gramm kínai tészta
• 125 gramm sárgarépa julienre vágva
• 125 gramm nyers fehérkáposzta vékonyra metélve
• 50 gramm póréhagyma felkarikázva
• 1 gerezd fokhagyma apróra vágva
• 5 ml barnacukor
• 10 ml olaj földimogyoró olaj
• 15 ml szójaolaj
• 15 ml szójaszósz
1. A zöldségeket tisztítsuk meg, és vágjuk körülbelül egyforma hosszú, vékony csíkokra. A káposzta adja magát, könnyű szép egyenletesen felszeletelni. Répából válasszunk nagyobb darabokat, mert azokkal egyszerűbb dolgozni mind késsel, mind szeletelővel. A póréhagymát, vagy az újhagymát srégen vágjuk karikákra, illetve henger formájú darabokra. A megadott mennyiségek a már megtisztított, felszeletelt zöldségekre vonatkoznak.
2. Forrósítsuk fel az öntöttvas wokot, és öntsünk bele 5 ml szójaolajat. Dobjuk rá a sárgarépát, és folyamatos kevergetés, igazgatás közben kezdjük el pirítani. Egy-két perc elteltével szórjuk meg a cukorral, és tegyük bele a káposztát is. Ekkor mehet bele még 5 ml szójaolaj. Én az olajat és a szójaszószt nem szoktam méregetni, hanem csak úgy érzéssel adagolom, de ezúttal mértem a mennyiségeket, hogy a recept pontosabb legyen. Amikor már puhulnak, pirulnak a zöldségek, tegyük bele a hagymát, végül pedig a fokhagymát is, a harmadik 5 ml szójaolajjal. Alig egy perc, és elkészültünk. Akkor jó, ha némelyik darab kicsit odakap, de nem ég meg. A wokot vegyük le a tűzről a zöldségekkel együtt.
3. Közben tegyünk fel egy nagy fazékban vizet, ha felforrt, sózzuk meg, és főzzük ki a tésztát az előírás szerint. Az általam használt kínai tésztának – ami a csomagolás szerint nem tartalmaz mást, mint búzalisztet, vizet és étkezési sót – négy perc kellett. De ez sem lehet mindig otthon, így ha nincs más, főzhetünk spagettit is, de én mégis inkább a valamivel vékonyabb capellinit ajánlanám, ez jobban hasonlít az eredetihez. A tésztát szűrjük le, de tegyünk félre a főzővízből, mert jól jöhet a végén, ha lazítani kell az étel állagán.
4. Hevítsük fel a zöldségeket a wokban, öntsük bele a tésztát, a 10 ml földimogyoró olajat, és a 15 ml szójaszószt, majd folyamatos kevergetés közben pirítsuk össze. Ha úgy látjuk, hogy kicsit tömör az étel, akkor lazítsuk egy-egy evőkanál főzővízzel, esetleg egy kevés olajjal, de óvatosan, mert tocsogósan nem az igazi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.