Itthon ritkán szoktunk panírozott, rántott ételeket készíteni, ezt a kiváltságot – és a vele járó pepecselést – meghagyjuk a nagymamáknak. A rántott hús maradjon csak a jó kis hétvégi ebédek egyik kötelező fogása. Időnként azonban megkíván az ember valami friss ropogós falatkát, és ilyenkor jöhet a tempura.
Házi körülmények között vendégvárásra nem javasolnám, egyrészt mert kicsit körülményes az elkészítése, másrészt azért, mert rögtön frissen a legfinomabb, és ha nagy a felhabzás a lakásban, akkor nem biztos, hogy sikerül mindent jól időzíteni. Végül azt is érdemes figyelembe venni, hogy egyszerre csak kis mennyiséget lehet igazán jól elkészíteni, amit aztán rögtön tálalni is kell.
A tempurához átszitált lisztet, kukoricakeményítőt, tojássárgáját és vizet használok. Fontos, hogy a tészta hideg legyen, ezért előzőleg mindent hűtőben tárolok, majd az elkészült keverékbe is teszek néhány jégkockát, hogy a sütés közben alacsony maradjon a tempura hőmérséklete.
A mennyiségek a kisütni kívánt adag nagyságától függenek, úgy lehet számolni, hogy egy csésze liszthez mehet egy csésze jeges víz, egy evőkanál kukoricakeményítő, és egy tojássárgája. Az alapanyagokat gyorsan kell összekeverni. A gondosan megtisztított, apró darabokra vágott zöldséget, és a rákot csak egy pillanatra kell belemártani, és már mehet is a 180 fokos, bő olajba. Szép aranybarnára kell sütni, majd papírtörlőn lecsepegtetni. A sütés közben leváló apró darabokat folyamatosan el kell távolítani az edényből. Jól megy hozzá mindenféle mártogatós, csípős, tejfölös, joghurtos, kapros, kinek mihez van kedve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.