Magam is meglepődtem, hogy a két szép márna – darabja harminc-harmincöt deka – összesen alig volt több hétszáz forintnál. Kifilézve persze nem kaptam túl sok húst, de egy könnyű, kétszemélyes vacsorához éppen elég volt.
A szobahőmérsékletű szeleteket csak az elkészítés előtt sóztam és kentem meg egy kis olajjal, majd előbb a bőrös felét sütöttem ropogósra, majd alig egy percet kapott a másik oldal is.
A spárgát összekötve – az alsó, fás részeket levágva –, magas falú edényben főztem roppanósra öt-hat perc alatt úgy, hogy a teteje kilógott a vízből.
A sajtmártáshoz egy fél vöröshagymát apróra vágva vajban megfuttattam, majd egy deci alaplében puhára pároltam. Amikor a leve már majdnem elpárolgott, öntöttem rá egy deci száraz fehérbort, majd egy kis forralás után rádobtam egy marék frissen reszelt parmezánt. A végén egy kis mascarpone sajttal sűrítettem be, sóztam, borsoztam, snidlinggel díszítettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.