timo&julien

A rebarbarát nem kell különösebben pucolgatni: mossuk meg, vágjuk le a két végét, majd aprítsuk fel úgy egy centi vastag szeletekre. Sűrű kompótot, főzünk belőle cukorral, egy kis vaníliával és narancslével. Semmi extra, egy magas falú edényében kevergessük a hozzávalókat, míg a kívánt állagot el nem érjük. Tegyük félre.

A desszert következő eleme a fahéjas porcukorral megpirított leveles tészta. A kész, széthajtogatott leveles tésztából annyit vágjuk le, amennyit az elkészíteni szánt adagnak és a személyes ízlésünknek megfelelőnek gondolunk. Én 10x10 centis darabokat tettem egy-egy tányérra. Porcukor és fahéj keverékével hintsük meg a tésztaszeletek mindkét oldalát és közepesen forró teflonserpenyőben süssük szép barnára. Tegyük félre.

Az édesség harmadik eleme a mézes-narancsos joghurt. Ezt jobb, ha még a sütés előtt kikeverjük, mert akkor azon melegében mehet a tálalás. Pirított tészta, rebarbarakompót, majd a joghurt a tetejére. Egy darabka citromfű jól mutat a tetején. Édes-savanykás, igazi nyári frissítő desszert.

 Hozzávalók:

• 500 gramm rebarbara
• 100 gramm cukor
• 1 fél vaníliarúd kikaparva 8esetleg vaníliás cukor)
• 0,5 dl narancslé
• egy csomag leveles tészta
• fahéjas porcukor (kb. 5:1 arányban a cukor javára)
• egy pohár joghurt
• egy fél narancs lereszelt héja
• egy teáskanál méz

Tészta egy tortához

220 gramm liszt

110 gramm vaj

70 gramm porcukor

1 tojás

A hozzávalókból gyorsan tésztát gyúrunk, majd betesszük a hűtőbe fél órára. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tésztát kinyújtjuk és a kerek (28 centiméteres), kilisztezett, kivajazott tortaformába tesszük. Ezután alufóliával kibéleljük és valamilyen súlyt, babot, rizst szórunk bele, hogy sütés közben ne púposodjon fel. Körülbelül húsz perc alatt szép barnára sütjük, félidőben az alufóliát levesszük.

A tortába főzött vaníliakrémet töltünk, majd ráhelyezzük a gyümölcsöket, és egész vékonyan megkenjük áttetsző aszpikkal.

A krémhez

2 deciliter tej

2 evőkanál liszt

10 dkg olvasztott vaj

10 dkg porcukor

1 vaníliarúd kikaparva (esetleg vaníliacukor, illetve aroma)

A lisztet a tejjel folyamatos keverés közben, lassú lángon krémmé főzzük, majd teljesen kihűtjük. Ekkor hozzákeverjük a vajat, a cukrot és a vaníliamagokat. Felhasználásig hűtőben tároljuk.

A receptet Giorgio Locatelli Ízek Itáliája című könyvében találtam, azóta csak ezt használom. Ő nullás lisztet javasol, de ha nincs otthon, akkor szerintem a sima liszt is megteszi, ebben engedékeny vagyok.

• Hozzávalók 25-30 darabhoz:

• 375 gramm liszt
• 2 deciliter 3,5-ös tej
• 50 gramm vaj
• 10 gramm friss élesztő
• 10 gramm só
• 3-4 evőkanál frissen reszelt parmezán

 A vajat olvasszuk fel és keverjük a langyos tejbe. Tegyük hozzá az élesztőt, amihez én – bár a recept nem említi – egy csipetnyi cukrot is adok. Várjuk meg, míg ez élesztő felfut. Ha ez megvan, tegyük a lisztet, a parmezánt és a sót egy keverőtálba és az élesztős tejet folyamatosan adagolva gyúrjunk szép, rugalmas tésztát belőle. Fél órát pihentessük, majd hajtogassuk, gyúrjuk át és tegyük félre letakarva még harminc percig.

A megkelt tésztát osszuk két részre, mindkettőből nyújtsunk egy-egy téglalapot, úgy fél-egy centiméter vastagságút. Ha ez megvan, vágjunk körülbelül húsz centiméter hosszú, egy centi széles csíkokat. Ezeket középről kifelé haladva sodorjuk meg, majd a végeket lapítjuk el egy kicsit. Én némelyiket csavarosra is szoktam tekerni.

Előmelegített sütőben, sütőpapíron 180 fokon süssük 10-15 percig. Ha szép világosbarna és már ropogós, akkor finom. Másnap is finom, de általában el szokott fogyni. Ha nagyobb a társaság, dupla adagot készítek.

A kagylókat megtisztítjuk, amelyik törött vagy kinyílt, azt kidobjuk. Én nem szoktam olyan szigorú lenni: ha csak nyiladozik, akkor általában még megmentem. (A vásárlásnál viszont annál szigorúbban figyelem, hogy mit pakol a halas a zacskóba.)

Egy nagy, magas falú serpenyőben összeforralok két deci száraz fehérbort egy diónyi vajjal, három, négy gerezd apróra vágott fokhagymával, esetleg egy kis metélt petrezselyemmel vagy korianderrel és némi sóval. Beleöntöm a kagylókat, lefedem és néhány percig együtt forralom, egyszer-egyszer megforgatom. Ha kinyíltak, akkor elkészült a kagyló. A szabály szerint a zártakat ki kell dobni, de itt sem vagyok olyan szőrös szívű. Ha kis noszogatásra kinyílik, és nincs szaga, akkor megy a pirítósra.

Egy-két finom bagettet szeletekre vágok, megpirítom őket. Az asztalra kerül még egy kevés vaj, egy-két citromgerezd, a maradék fokhagyma és a bor, majd a kagyló, aztán kezdődhet a lakoma. (Két személyre egy kiló kagylót szoktam venni.)

A gyümölcsöket mossuk meg és távolítsuk el – szúrjuk ki –, a magházat. Vágjunk egy-egy centiméter vastag szeleteket. Egy közepesre felhevített serpenyőbe dobjunk egy diónyi vajat, locsoljunk rá egy kevés olívaolajat és szórjuk meg cukorral. Keverjük meg és helyezzük rá a gyümölcsszeleteket. Ha az egyik oldal színt kapott, fordítsunk. Ne várjuk meg, míg teljesen megpuhul, mert míg a kacsamell elkészül, úgyis gyengülni fog még. Tegyük félre és takarjuk le alufóliával. Egy darab póréhagymát vágjunk karikákra és a serpenyőben maradt zsiradékkal pirítsuk meg.

A mell bőrös felét óvatosan irdaljuk be, vigyázva, hogy a kés ne szaladjon bele a húsba. Egy közepesen felforrósított serpenyőt kenjünk ki vékonyan olajjal, majd helyezzük bele a mellet a bőrös felével lefelé és süssük ki a zsírját. Ha túl sok jön össze, akkor öntsük le és tegyük félre, jó lesz még más ételekhez. Ha a bőr már jó színt kapott – ez négy-öt perc lehet –, fordítsuk meg a mellet és süssük meg a másik oldalát is. Közben sózzuk, esetleg egy kicsit borsozhatjuk is. Ha a hús összeugrott, de még megtartotta a rugalmasságát és nem kemény, akkor jó. Tegyük félre néhány percre – közben, ha kell, melegítsük át a köretet –, majd vágjuk szeletekre és a póréhagymás alma-körte toronnyal tálaljuk.

Hozzávalók két személyre:

• két darab kacsmell filé

• egy nagyobb alma

• egy nagyobb körte

• egy fél szál póréhagyma