Péntekenként már a munkahelyen is egyre többet beszélünk a kajákról – így volt most is –, és ezúttal éppen a wok volt soron. Én évekre félretettem a régi ikeás vaswokomat mondván, a kerámia főzőlaphoz mégiscsak jó nevű teflonos változat passzol. Nem bántja, nem karcolja, mégis tökéletes. De most elő kellett kotorni a garázsból a régit, mert kíváncsi voltam, mit tud. Nem teszem már vissza.
Hús, zöldség, tészta – ez volt az alapgondolat. A filézett csirkecomb mellett döntöttem, és annak ellenére, hogy tudtam, ez kicsit még későbbre teszi majd az amúgy is késői vacsora időpontját, egész combokat vettem, és én csontoztam ki. A húst – megszabadítva a bőrtől és a csontoktól tisztán fél kiló lett – diónyi darabokra vágtam, majd befűszereztem. A nemrég nyílt pécsi keleti fűszeresnél kipróbálásra vett tandori fűszerkeverékből (Tanduri Masalah) óvatosságból csak egy kávéskanálnyit tettem rá, de egy gerezd zúzott fokhagymával és egy kis frissen reszelt gyömbérrel, sóval, borssal, kevés olívaolajjal azért gazdagítottam az ízeket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.