Legyen a parti negyven fokban vagy a tél kellős közepén, a grissini mindig népszerű. Nem érdemes a parmezánt helyettesíteni, mert az valami egészen más lesz.
A receptet Giorgio Locatelli Ízek Itáliája című könyvében találtam, azóta csak ezt használom. Ő nullás lisztet javasol, de ha nincs otthon, akkor szerintem a sima liszt is megteszi, ebben engedékeny vagyok.
• Hozzávalók 25-30 darabhoz:
• 375 gramm liszt
• 2 deciliter 3,5-ös tej
• 50 gramm vaj
• 10 gramm friss élesztő
• 10 gramm só
• 3-4 evőkanál frissen reszelt parmezán
A vajat olvasszuk fel és keverjük a langyos tejbe. Tegyük hozzá az élesztőt, amihez én – bár a recept nem említi – egy csipetnyi cukrot is adok. Várjuk meg, míg ez élesztő felfut. Ha ez megvan, tegyük a lisztet, a parmezánt és a sót egy keverőtálba és az élesztős tejet folyamatosan adagolva gyúrjunk szép, rugalmas tésztát belőle. Fél órát pihentessük, majd hajtogassuk, gyúrjuk át és tegyük félre letakarva még harminc percig.
A megkelt tésztát osszuk két részre, mindkettőből nyújtsunk egy-egy téglalapot, úgy fél-egy centiméter vastagságút. Ha ez megvan, vágjunk körülbelül húsz centiméter hosszú, egy centi széles csíkokat. Ezeket középről kifelé haladva sodorjuk meg, majd a végeket lapítjuk el egy kicsit. Én némelyiket csavarosra is szoktam tekerni.
Előmelegített sütőben, sütőpapíron 180 fokon süssük 10-15 percig. Ha szép világosbarna és már ropogós, akkor finom. Másnap is finom, de általában el szokott fogyni. Ha nagyobb a társaság, dupla adagot készítek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.