A burgonyába csomagolásra Giorgio Locatelli Ízek Itáliájában bukkantam rá, és bár nagyon macerásnak tűnt elsőre az eljárás, mielőbb ki akartam próbálni. A lényeg, hogy kis adag, jól összeválogatott tölteléket vékony, elősütött burgonyalapokba csomagolunk, majd serpenyőben, zsírban kisütjük. Szerintem ez egy tipikusan olyan étel, amit házi körülmények között akkor készít az ember, ha valakinek kedveskedni akar – és persze ha van hozzá megfelelő alapanyag. Sok vele a munka, fogy a papírtörlő, minden olajos lesz egy kicsit, de a végén egy egyszerű, kedves és finom előételt lehet az asztalra tenni.
Szükség van minél nagyobb méretű burgonyára, amit meghámozás után vékony, úgy két milliméteres szeletekre kell vágni. Ehhez megfelelő eszköz, konyhai gyalu, vagy inkább profi mandolin kell. A szeleteket le kell sózni, majd pihentetés után kis adagokban, bő olajban ki kell sütni. Az olaj ne legyen forró, és a sütési idő is legyen igen rövid, mert nem szabad, hogy a burgonyaszeletek elkezdjenek chipsszé alakulni. Én fél perc után már cseréltem is az adagokat, amíg el nem készült mind.
A megpuhult, de még rugalmas burgonyaszeleteket ezek után papírtörlőn lecsepegtettem, majd kibéleltem velük négy, tíz centiméter átmérőjű üvegtálkát úgy, hogy a lapok fedték egymást. Ebbe helyeztem a tölteléket, ami ez esetben pirított gomba, kisütött bacon, scarmoza sajt és friss spenót volt, sóval, borssal, kis kakukkfűvel fűszerezve.
A burgonyaszeletek kilógó részeivel beborítottam a batyukat – a lyukakat további szeletekkel befoltoztam –, majd a tenyeremben tartva igyekeztem jól összesimítani, összedolgozni a csomagokat, hogy a sütés közben ne essenek szét. Sajnos nem volt időm ezek után túl sokat pihentetni – Locatelli szerint egy óra a minimum, egy éjszakán át még jobb – de ha hagyunk rá időt, akkor a keményítőtől jól összetapadnak a szeletek. Végül a bacon zsírjában kisütöttem a burgonyacsomagokat, és salátát kínáltam mellé.
Ha legközelebb látok óriáskrumplikat, feltétlenül kipróbálom még egyszer ezt az előételt – ami szerintem akár vacsorának is megfelel –, mert a kisebb szeletek, illetve a pihentetés hiánya miatt a sütés közben egy kicsit kinyíltak a csomagok. Szerencsére nem esett szét az egész, és a töltelék a ropogós kérgen belül maradt, úgyhogy elégedett voltam a végeredménnyel. Érdemes kísérletezni a töltelékkel, és izgalmas összeállításokat kreálni, mert az adhatja meg az étel különlegességét. A burgonyakéreg – akárhogy is vesszük – tulajdonképpen csak egy kis optikai tuning az egészhez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.