Bár Molnár B. Tamásnál, a Bűvös szakácson azt olvastam a faszénbegyújtó hordóról, hogy „ez egy jó huzatú kémény, amely a hosszan égő parafingyertyával párosítva az emberiség nagy vívmányai között, a kerékkel és a gyufával említhető egy napon”, kicsit kételkedtem. Ha ekkora nagy durranás, akkor miért nem használja ezt mindenki ahelyett, hogy fújtatókkal, hajszárítóval, különféle löttyökkel leheljen életet a faszénbe vagy brikettbe?
Aztán vettem én is egy ilyen kis eszközt és meggyőzött. A horvátországi nyaralásunk minden estéjén, olykor napközben is használtam, és meg kell mondanom, igaza volt MBT-nek.
Annyi megjegyzésem van, hogy a viasz a tartójában teljesen felolvad a nagy hőtől, ezért amikor kivesszük a hordó alól, akkor kell valami eszköz – egy széles spatula, fogó –, hogy félretegyük valami biztonságos helyre, ahol újra megdermed és ismét használható lesz.
Egyébként én ikeás téli kültéri gyertyát (JULEN) használtam. A gyertyát a sütő faszéntartójába, esetleg a rácsra tesszük, meggyújtjuk, fölé állítjuk a faszénnel töltött hordót, és megvárjuk, míg átizzik. Ha elérte az általunk kívánt hőmérsékletet, beborítjuk a parazsat a sütőbe, és indulhat a grillezés.
Azért a mennyiségre figyelni kell, mert egy ilyen hordó csak a képeken is látható méretű grillezőt tud megtölteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.