A gesztenyesütés legrizikósabb része mindig a beirdalás, mert könnyen lecsúszik a kés a gömbölyű gesztenyehátról, és már kész is a baj. Ha van egy rendes szakácskésünk, és kellő türelmünk, akkor viszont nem lehet gond.
A vízszintes vágómozdulatok helyett ugyanis elég, ha a kés hegyét stabilan a deszkára helyezzük, a gesztenyét egy konyhakesztyűvel megfogjuk, és – akár egy lemezvágó – a kés nyelét erőteljesen lefelé nyomjuk, éppen csak egy kis metszést ejtve. Aztán ugyanígy keresztbe. Ha a gesztenye alá is kerül egy konyharuha, akkor biztos, hogy nem ugrik el.
A beirdalás után a gesztenyéket egy napig vízben áztatjuk, majd forró, 220-240 fokos sütőben egy tepsiben megsütjük.
Hogy pontosan mennyi ideig, arra nincs válaszom. Amikor már jön az illata, de még nem égett. Meg kell kóstolni egyet-egyet, ha bizonytalanok vagyunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.