Az idei nyár slágere nálunk kétségkívül a tarja volt. Készüljön grillen vagy serpenyőben, süljön faszénen, gázon vagy főzőlapon, nem okoz csalódást – persze ha jól vásároltunk, jól fűszereztünk és jól odafigyeltünk az elkészítése közben.
A megfelelő alapanyag beszerzésével kezdődik minden. Akkor tökéletes, ha a vágási felületen látható zsírszövetek szépen márványosan szövik át a húst, és lehetőleg nem alkotnak nagyobb csomókat a tarjában. Én szeretek nagyobb, csont nélküli darabot venni és magam kanyarítom le a másfél-két centiméteres szeleteket. Vágás után a hús ugyan kiterül egy kicsit, de sütés közben újra összeugrik, így a tálaláskor is szép vastag marad. Klopfolni tilos. Keressünk egy jó hentest vagy találjunk jó minőségű, vákuumcsomagolt húst megbízhatónak tartott cégtől. Tapasztalatom szerint a hűtőpultokba dobált, szeletelt, csomagolt tarja gyakrabban okoz csalódást, mint örömet a konyhában.
Idén nyáron nem hagytam sok időt a pácolásra, általában sütés előtt egy-két órával fűszereztem be a húst. Nincs titkos, állandó keverékem, ötletszerűen használok sót, borsot, piros fűszerpaprikát, zúzott fokhagymát, kurkumát, olívaolajat, ecetet, citromlevet, mustárt, majorannát, zöldfűszereket. Persze nem mindent egyszerre. Csak bátran, de mindenből módjával, úgy, hogy később is emlékezzünk egy-egy jól sikerült keverékre.
Sütés előtt időben vegyük ki a húst a hűtőből, hagyjunk neki időt a felmelegedésre, hogy ne hidegen kerüljön a tűzre. Én erős lángon, illetve parázson kezdem a sütést mindkét oldalon, majd kicsit mérséklem a tűz erejét. Egy pillanatra sem hagyom ott a tarját, a serpenyőt rázogatom, ha grillezem, akkor a szeleteket figyelem, forgatom. Együtt kell lenni az étellel, mert tapintással, nyomogatással lehet csak megállapítani, hogy mikor készült el. Ez lehet öt-tíz perc is, függ a tűztől a szeletek vastagságától, az edénytől, meg ki tudja, még mitől. És végül: ha elkészültünk, hagyjunk néhány percet a tarja pihentetésére. Takarjuk le, tegyük félre és várjuk meg, míg a nedvesség újra szépen átjárja a húst.
Az egyik kedvenc köretünk a wokban pirított zöldég. A nyitóképen látható körethez például cukkíni, kápia paprika és retek elegyét pirítottam meg kevés olívaolajon, majd amikor már majdnem elkészült, megszórtam fokhagyma, petrezselyem, friss bazsalikom, kakukkfű és citromhéj apróra vágott keverékével. Idény és igény szerint használhatunk apróra vágott sárgarépát, paszternákot, gombát, póréhagymát, újhagymát padlizsánt, főtt kukoricát, hogy csak néhány ötletet adjak. Egy-két fokhagymás pirítós – én a rozsbagettet kedvelem –, jól megy mellé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal