Ez a bizonyos disznónyelv úgy került hozzám, hogy egy másik ételhez vásároltam a hentesnél belsőségeket, és belekerült a pakkba. Aztán végül mégis kihagytam, azzal, hogy majd külön csinálok vele valamit. Hát, ez sikerült.
A nyelvet megfőztem, majd megszabadítottam mindentől, amit nem gondoltam odavalónak. Egy szép darab répát a nyelvnek megfelelő hosszúságú hasábokra vágtam, majd megpároltam. Friss tormát reszeltem, majd tejszínnel, kapribogyóval, mascarpone sajttal, sóval, borssal gyorsan összefőztem. Idő hiányában ezúttal kész leveles tésztát használtam ahhoz, hogy a nyelvet a zöldséggel és a szósszal beburkoljam. Tészta, bacon szalonna, répa, tormás szósz, majd jött rá az itt-ott beirdalt nyelv. Kénytelen voltam bevagdosni, mert a főzés alatt szépen bekunkorodott, és az izmok nem engedtek, így nem tudtam rendesen kiegyenesíteni. A kész tekercset megkentem tojássárgájával, majd 220 fokos sütőben 20 perc alatt megsütöttem. Miután kicsit pihent, úgy másfél-két centis szeletekre vágtam. Hagymás, kápia paprikás gombát készítettem mellé köretnek. Végül is nem volt rossz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.