Bevallom, gyakran rátekintek az áruházakban az értékcsökkent tejtermékek polcára, mert elég gyakran kerülnek oda olyan drága sajtok, amelyek a hivatalos szavatossági idejük végéhez közelednek, és ezért olcsóbban, akár féláron is el lehet vinni őket. Persze ezeknek a sajtoknak semmi bajuk sincs, sőt, én némelyiket még tovább érlelem egy kicsit. Így volt ezzel a francia camembert-rel is, ami végül egy gyors vacsorán néhány crostinin végezte.
Ezekhez az apró pirítósokhoz általában bagettet, ciabattát, vagy még inkább rozsos gyökérrudat szoktam venni. Úgy egy centis szeletekre vágom, és mindkét oldalukat bekenem olívaolajjal. Forró sütőben, sütőpapíron pirítom meg őket, félidőben megforgatva. Ha elkészült, megdörzsölöm fokhagymával, és máris teszem rá a feltétet, ami nagyon sok minden lehet: nyers vagy pirított zöldségek, vékonyra szelt sonka, sajtok, sült hús, szinte bármi. Mehet a tetejére még egy kis olívaolaj, a feltét fűszerezésétől függően só, bors, chili.
Erre a crostinire a következők kerültek: pirítás előtt olívaolaj, utána pedig fokhagyma, egy kevés friss vaj, serrano sonka, egy-egy szelet érett camembert, majd pirított gomba és paprika fokhagymával, friss kakukkfűvel fűszerezve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.