Kíváncsi voltam, hogy Boucher töltött padlizsánszeletei a Der Chef blogján tényleg olyan finomak-e, mint amilyen jól kinéznek, úgyhogy ma vettem egy szép darab törökparadicsomot. A többi már magától jött.
A padlizsánt elkészítettem a leírtak szerint. Nem kevés papírtörlő kellett, míg leitattam az olajat a megsült szeletekről, de megérte. A töltelék hozzávalói mondhatni véletlenszerűen jöttek össze: ami éppen a hűtőben volt. Fetát nem találtam ugyan, de volt egy kis orda sajt, egy darabka márvány sajt, egy kanál tejföl, egy kevés mascarpone, hozzá só és bors.
Közben észrevettem, hogy még mindig őrizgetek egy darab konfitált libacombot a hűtőben, és mivel három hete is elmúlt már, hogy eltettem, ideje volt kibontani a zsírból, hogy kiderüljön, ehető-e még egyáltalán. Úgy gondoltam, jó lesz a padlizsán mellé.

Jelentem, zsír alatt három hetet is simán kibírt a hús, de hogy hol a végső határ, azt tovább nem próbálgatnám. Az apró darabokra vágott combot úgy keltettem életre, hogy wokban egy kávéskanál barnacukrot karamellizáltam, majd rádobtam egy marék felszeletelt póréhagymát. A hússal összepirítottam, és amikor már jöttek a finom illatok, félretettem.
Tálalásnál két formázott fokhagymás pirítós közé kerültek a hagymás libaszeletek, díszítésnek kéznél volt egy kis fekete retek és némi aszalt paradicsom. Még egyszer köszönet Bouchernek az ötletért.

Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Boucher 2009.12.03. 11:05:24