timo&julien

Míg az egyik szabad és intuitív, addig a másik alapos és hagyománytisztelő. Két lelkes szakács. Egy konyhában.

Címkék

áfonyalekvár (1) afrikai harcsa (2) alma (1) almás (1) bacon (4) bagett (3) bárány (2) belsőségek (1) boquet garni (1) bouquet garni (1) brazil dió (1) brokkoli (1) buggyantott tojás (1) bukta (1) burgonya (1) camembert (1) capellini (4) cézársaláta (1) chili (2) crostini (4) csiga (1) csiperke (1) csipsz (1) csirke (2) csirkemáj (1) csirkemell (3) csirkeszárny (1) csülök (1) cukkini (1) desszert (1) dió (1) édesburgonya (1) előétel (2) endívia (1) erdei gomba (3) falatkák (1) fasírozott (1) fasírozott töltelék (1) fehérbor (1) fehércsokoládé (1) feketekagyló (1) flammkuchen (1) fokhagyma (1) fokhagymakrém (1) fokhagymaszósz (1) földimogyoró (1) főzött vaníliakrém (1) füstölt csülök (1) garnéla (3) gemelli (1) Giorgio Locatelli (1) gomba (5) gombóc (1) grana padano (1) grill (2) grillezett tarja (1) grissini (1) gyöngytyúk (2) gyümölcstorta (1) hagymalekvár (1) hal (1) harcsapaprikás (1) hátszín (1) horvátország (1) húsgombóc (1) Jamie Oliver (1) jamie tészta (1) juharszirup (1) kacsamáj (2) kacsamell (3) kapia paprika (1) kecskesajt (1) kékkagyló (1) kifli (1) kifliburgonya (1) kínai (1) kistücsök (1) konfitálás (1) konfitált (1) könyv (1) körte (3) krokett (1) kuszkusz (1) lángos (1) laskagomba (2) lazac (1) lekvár (3) lencse (1) lepény (1) lepényhal (1) leveles tészta (3) leves (1) libacomb (1) libamájpástétom (2) maghőmérő (1) máj (1) mák (1) mandula (1) marha (2) mascarpone (1) medvehagyma (6) medvehagymapaszta (1) méz (1) mézeskalács (1) mozzarella (1) muffin (4) nyelv (1) nyúl (1) olajbogyó (2) omlós tészta (1) padlizsán (2) paella (1) palacsinta (1) pangasius (1) paradicsom (1) paradicsomszósz (1) parmezán (4) párolt káposzta (1) pástétom (1) peperoni (1) petrezselyemgyökér (1) piskóta (1) pisztráng (1) póréhagyma (1) rebarbara (1) ricotta (1) rizottó (1) rizs (1) rizstészta (1) rókagomba (1) rozskenyér (1) sajt (1) sajtmártás (1) scarmoza (1) serrano sonka (1) sertés (2) sertés szűzpecsenye (1) (1) sous vide (1) spagetti (3) spenót (3) sült gesztenye (1) sült gyümölcsök (1) sült krumpli (1) sült paprika (1) sült tarja (1) sütemény (2) sütőtök (3) szardella (2) szardínia (1) szasimi (1) szelet (1) szilva (1) szilvás lepény (1) szilveszter (1) szójaszósz (3) sztroganoff (1) szűzpecsenye (1) tagliatelle (1) tapas (1) tarja (1) tempura (1) tengeri (1) tészta (2) tilápia (1) tócsni (1) tojás (3) tökmagolaj (3) töltött sütőtök (1) tonhal (1) torta (1) torta di mlele (1) tükörtojás (1) túrós (1) túrós csusza (1) vacsora (2) vajhal (1) vargánya (1) velő (1) vese (1) vesevelő (1) vörös tonhal (2) wok (3) zeller (1) zöldség (3) zöldségek (2) Címkefelhő

Bejegyzések

2011.01.17. 21:51 snaci

Házi zellercsipsz

Nem állítom, hogy minden gyerek kukába vágná a teli bolti csipszeszacskót, ha ezt megkóstolná, de azért érdemes kipróbálni. Ha több ropogtatnivaló van az asztalon akkor kifejezetten feldobja a kínálatot a szokatlan ízvilága.


A zellert megtisztítjuk, majd egy éles gyalun egészen vékony szeletekre vágjuk. A szeletek mindkét oldalát papírtörlőn szárítgatjuk egy kicsit, majd forró olajban, kis adagokban kisütjük. A végén ugyancsak papírtörlőn alaposan lecsepegtetjük. Sózzuk, illetve ízlés szerint szárított zöldfűszerekkel ízesítjük. Jól megy száraz fehérborokhoz is.

Szólj hozzá!

Címkék: csipsz zeller


2010.10.20. 11:37 snaci

A szingliknek is jár a harcsa csuszával

A tizenöt-húsz főre, bográcsban készült harcsapaprikással persze nem veszi fel a versenyt, de nem is ez a célja. Ez egy egyszerű, finom, szálkamentes paprikás harcsa, ami akár egy-két adagban is elkészíthető.

 
 
Személyenként számoljunk húsz-harminc deka filézett afrikai harcsát. Én olyat szoktam venni, amit nem nyúznak meg, csak a hal gerince mentén vágják le. Otthon egy pillanat alatt meg lehet szabadítani a bőrétől, ha a filét a bőrös felével egy deszkára helyezzük, a farkát egyik kezünkkel lefogjuk, majd egy közepesen éles késsel a vastagabb rész felé haladva, egy-két határozott mozdulattal hosszú, lapos vágást ejtünk, inkább csak toljuk előre a kést. Ha túl éles a szerszám, akkor könnyen elvágja a hal bőrét, és akkor vacakolhatunk, ha viszont életlen, akkor meg csak maszatolás lesz a vége.
 
Két személyre:
 
• 40 dkg filézett, felkockázott afrikai harcsa
• 1 fej vöröshagyma (100 gramm), apróra vágva
• 1 teáskanál zsír
• 1 teáskanál fűszerpaprika
• 1 teáskanál sűrített paradicsom
• só, bors
 
• 8 lap lasagne tészta, négyzetesre törve
• túró, tejföl, kapor
 
 
Az előkészített, felkockázott harcsát sózzuk be. A hagymát egy serpenyőben a kevés zsíron finoman dinszteljük meg, amikor megpuhult, öntsük fel két deci vízzel, forraljuk át még egyszer, majd turmixoljuk le. Fehér, tejszerű masszát kapunk. Ezt tegyük vissza a serpenyőbe, adjuk hozzá paprikát és a paradicsomot. Ekkor mehet bele a harcsa, amit lassú tűzön főzzünk negyed óráig, húsz percig. Ha kevésnek találjuk a levét, akkor egy kis vízzel pótoljuk.
 
Közben főzzük ki a tésztát. Azért készítjük összetördelt lasagne lapokból, mert így rusztikus, lebbencsszerű köretet kapunk, ami a durumliszt miatt kellő tartással is bír. Hat-nyolc perc elég neki, de fajtától is függ, inkább kóstolgassuk. Közben keverjünk össze egy-két evőkanál túrót és tejfölt egy-egy arányban, tegyünk hozzá frissen metélt kaprot ízlés szerint, és ezt keverjük hozzá az elkészült tésztához.
Ha a harcsa megfőtt, még egyszer ellenőrizzük a sót és a borsot, majd egy kis kaporral díszítve, egy jó pohár vörösborral tálaljuk.
 

Szólj hozzá!

Címkék: harcsapaprikás túrós csusza afrikai harcsa


2010.09.15. 13:46 snaci

Cukkinis, szalonnás, kápiás gemelli

Akkor szoktam ilyen tésztát csinálni, amikor egészen zsenge cukkinit találok, mint például most. Ezek a darabok alig voltak vastagabbak egy szál virslinél, vettem is vagy tizenötöt belőlük. Ha nagyobb a cukkini, akkor is elkészíthető az étel, csak előtte hosszában felezzük meg a zöldségeket, és úgy vágjuk fel átlósan apróbb darabokra. Figyeljünk, hogy ne legyen keserű a héja, ha annak ítéljük, spárgahámozóval tisztítsuk meg.

 
 
• négy vékony szelet bacon
• két marék felaprított cukkini
• egy fél kápia paprika apróra kockázva
• két gerezd fokhagyma
 
• 300 gramm durumlisztből készült tészta (ez éppen gemelli volt)
• 30 gramm vaj
• 1 deciliter főzőtejszín, esetleg helyette mascarpone sajt
 
• egy kevés olívaolaj
• tengeri só, bors
• parmezánforgács
• igény szerint frissen őrölt csili
 
A felcsíkozott szalonnákat egy kevés olajjal meglocsolva egy nagy serpenyőben, esetleg wokban megpirítjuk. Rádobjuk az apróra kockázott kápiát és a fél centiméteresre szeletelt cukkinit, sózzuk, borsozzuk, majd folyamatos forgatás, rázogatás közben a zöldségeket is megpirítjuk. A végén belekeverjük a felaprított fokhagymát is.
Közben feltesszük a tésztát sós, lobogó vízbe, és az előírás szerint megfőzzük. Egy kis lábosban összeforraljuk a vajat és a főzőtejszínt. A kész tésztát leszűrjük és hozzákeverjük a vajas tejszínt, ha sűrű, akkor a főzőlével lazítjuk. (Egy bögrényi főzőlevet mindig tegyünk félre, mert jól jön ilyenkor, de a maradék tészta későbbi felmelegítésénél sem árt, ha kéznél van egy-két kanálnyi.)
Tálalásnál a tésztát tegyük alulra, kanalazzuk rá a pirított cukkinit, locsoljuk meg egy kis olíva olajjal és díszítsük parmezánforgácsokkal. Igény szerint sózzuk, vagy őröljünk rá csilipaprikát.
 

Szólj hozzá!

Címkék: cukkini bacon gemelli kapia paprika


2010.09.10. 23:34 snaci

Gombák, hátszín, miegymás

Mindig az apróbbakat válogatom ki, legyen az vargánya, rókagomba, vagy bármi más. Néha néz is furán a piaci árus, hogy miért nem a „javából” veszek. Pedig a kicsik a legjobbak, mert frissebbek, kevesebb idejük volt a kukacoknak a kártételhez, meg jobban is mutatnak a tányéron. És elég egy-egy marékkal venni ahhoz, hogy egy vacsora kiemelkedjen a hétköznapi menük közül. Szeretjük az erdei gombákat.
 
 
Egy darabka hátszín, újkrumpli, zöldfűszeres–vajas–tejszínes mártás, és egy kis erdei gomba. Semmiből nem kell sok, hogy a költségek is vállalható keretek között maradjanak.
Jó húst vegyünk. Mindegy, hogy az ismert hentestől vásárolunk, vagy a legutóbb is bevált multiban szerezzük be, csak tudjuk, hogy mit viszünk haza. A hátszínt legalább egy órával a sütés előtt vegyük ki a hűtőből, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Nem kell előre besózni, pácolni, csak megmosni és letörölgetni. Ha jó a hús, akkor elég közvetlenül a sütés előtt, illetve közben fűszerezni.
Az újburgonyát forgassuk meg olívaolajban, sózzuk, és süssük meg sütőben. Ezt előre is megcsinálhatjuk, a tálalásnál csak rá kell melegíteni. A gombákat kevés olajon, forró serpenyőben, folyamatos forgatás, rázogatás közben süssük meg, majd ízlés szerint sózzuk, fűszerezzük.
A hátszínt én úgy másfél-két centi vastagra vágva szeretem, de a steaksütés külön tudomány, amit én is lelkesen tanulok. 
 
 
Ami biztos: 
 
• a hús ne legyen hideg
• olaj, zsír csak leheletnyi
• a főzőlap – gáz – legyen előmelegítve, úgy 75 százalékon
• közben sózom, borsozom
 
Ötven próbálkozás után talán már menni fog. A tejszínes mártáshoz egy kis csirke alaplevet, vajat, tejszínt, zöldfűszereket forraltam össze, a tányérokat parmezánforgácsokkal és mustárolajjal díszítettem.

Szólj hozzá!

Címkék: hátszín erdei gomba


2010.09.02. 17:30 snaci

Apa, még mindig nem értem el a lekvárig!

Akkor döntöttem el, hogy megpróbálok buktát sütni, amikor egy nap elhoztuk az óvodából az uzsonnát, és a lányom három perc nyammogás után csalódottan előreszólt a gyerekülésből: „Apa, még mindig nem értem el a lekvárig!”

 
 
A következő buktában nincs semmi különleges, hacsak nem az, hogy egészen kicsik, ahhoz képest viszont szép darab lekvár van bennük. Egy harapás, és máris az édes töltött résznél vagyunk. De az is igaz, hogy a következő harapásnál már el is fogyott a bukta...
 
 
Hozzávalók körülbelül harminc kis buktához:
 
• 1 zacskó instant élesztő
• 1 evőkanál cukor
• 1 dl langyos tej
• 1 evőkanál finomliszt
 
• 500 gramm finomliszt
• 2 evőkanál porcukor
• 2 dl tej
• 40 gramm vaj
• 3 tojás sárgája
• egy csipetnyi só
• 200-250 gramm sütésálló lekvár
• zsír, illetve vaj a bukta megkenéséhez
 
Az élesztőt és a cukrot, majd a kanál lisztet a langyos tejbe keverjük, és megvárjuk, míg felfut. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy nagy tálba kimérjük a lisztet, beleteszünk minden hozzávalót – ideértve a megfuttatott élesztőt is – és közepesen lágy tésztát gyúrunk belőle. Ezt megtehetjük természetesen géppel is, én gyakran használom erre a kenyérsütőm dagasztó funkcióját.
 
 
A bukta tésztáját langyos helyen a duplájára kelesztjük, majd 3-4 milliméteresre kinyújtjuk, és amolyan kártyalap nagyságú téglalapokat vágunk belőle. Ezeket megtöltjük a hasábokra vágott lekvárdarabokkal – lehet kapni nem folyós, jól szeletelhető, úgynevezett sütésálló lekvárt is –, majd kivajazott tepsibe helyezzük.
 
 
Várunk, amíg kel még egy kicsit, aztán a tetejüket megkenjük vajjal vagy zsírral, és 180 fokos sütőben körülbelül 40 perc alatt kisütjük. Jót tesz neki, ha a sütőtérbe egy hőálló edényben egy kis vizet teszünk a tepsi alá.
 
 
 
Másnap jött a sós változat
 
Maradt egy teniszlabdányi tészta, amit a hűtőbe tettem – ott még tovább kelt –, majd másnap kör alakúra nyújtottam, és nyolc részre vágtam. Megkentem olajjal, mindegyikbe tettem egy negyed virslit, és kifliformára csavartam. A tetejét tojásfehérjével kentem meg, és megszórtam durva sóval. Negyed óra alatt 200 fokos sütőben sütöttem ropogósra. Akár azt is mondhatnám: hamis pekes kifli készült.
 

Szólj hozzá!

Címkék: bukta kifli lekvár


süti beállítások módosítása